Régóta terveztük már, hogy felkeressük a környékünkön lévő Frangepán és Zrínyi várakat. A szigeten lévőket már ismerjük, és volt már szerencsénk a Fiume (Rijeka) hegyén magasodó Trsat-i várhoz.

Szeptember elején aztán barátainkkal és Radonics Margit idegenvezetővel nekivágtunk az egész napos kalandnak.

Első helyszínként Kraljevicát választotta Margit, mivel az ottani Frangepán várban egy kiállítás keretein belül megismerhettük a Frangepán család történetét, kapcsolatukat a Zrínyi családdal, a szárazföldön épült várak elhelyezkedését, és innét indultunk tovább felfedezni a környéket.

Szintén Kraljevicán található az egykor Zrínyi vár, mely napjainkban . Ki tudja miért – lakóházként működik. Kicsit lehangoló, hogy az építészeti és történelmi szempontból egyaránt jelentős épületet ennyire nem becsülik meg, de annak mindenképpen örültünk, hogy végre elkezdődött a várak rekonstrukciója, és egy ún. vár út kialakítása, amely majd minden bizonnyal megőrzi ezeket a különleges épület együtteseket az utókornak.

Kraljevicából Bakarba mentünk. Szeretjük ezt a várost. Egy hosszan benyúló, csendes öböl partján, a hegyoldalban elterülő kisváros, melynek hajdan Szádrév volt a magyar neve. Ha ma körültekintünk, a kicsit méltatlanul elfelejtett városka házain, utcáin, el sem hisszük, hogy hajdan ez volt Horvátország harmadik legnagyobb városa. Gazdag polgársága kereskedőkből, hajóskapitányokból állt. A tenger felől – Rijeka hatalmas kikötőjének kialakítása előtt – ide érkeztek be a nagy hajók, tele áruval.

A Zrínyi vár a városka tetején, a hegyoldalban magasodik. Jó kondiban lévő emberek bizonyára pár perc alatt megmásszák a város utcáit, de mi több ízben is megálltunk pihenni, és persze fotózni is, hiszen téma rengeteg volt. Aprócska terek, régi házak, macskák mindenütt, és persze rengeteg virág.

A várat felújítják, ezért nincs nyitva a látogatók előtt, de Margit kérésére kinyitották nekünk, és megnézhettük legalább egy részét. Lenyűgözőek vastag, magas, erőd szerű falai. Több emeletes épületről van szó, így elképzelhető, milyen pazar kilátás nyílt az öbölre akkoriban. Természetesen ennek védelmi szempontból nagyobb volt a jelentősége.

Bakarban – a vártól elköszönve – betértünk egy kikötői kávézóba, és megkóstoltuk a bakari tengerész perecet. Ha erre jártok, ki ne hagyjátok, mert nagyon finom.

Következő állomásunk Hreljin volt, ahol először egy mézüzemben tettünk látogatást. Az üzem vezetője egy kis termékkóstolóval fogadott minket. Volt is többféle méz, mézborból készített likőrök, mézzel édesített szörpök, lekvárok, még felsorolni is lehetetlen. Be is vásároltunk rendesen náluk.

Ezután felmentünk Hreljin várába, azaz csak vár romjaihoz. Ha valaki elhagyva az autópályát, a szerpentines úton halad Krk sziget felé, bizonyára felfedezte már az egyik dombtetőn álló tornyot. Nos, ez Hreljin egykori templomának tornya. A régi város itt állt, védett magaslaton, ahogy ez mindenfelé szokás volt. A városkát magas fal vette körül, melynek egy része még látható, de nagyobb területeit már benőtte a környező erdő. Vad romantikájú helyszín ez, mesés kilátással a Kvarner öbölre.

A várból visszatérve, a jelenkori Hreljinben megebédeltünk egy helyi pizzériában, majd a Vinodolon, azaz a Borvölgyön indultunk el Drivenik várához. Lélegzetelállító volt az odavezető út. Két oldalról magas sziklafalak, a pár órával előbb esett esők párája, egy-egy felhőfoszlány tette még különlegesebbé ezt a helyet. Egy erdei úton érkeztünk meg Drivenik több bástyájú várához, mely ragyogó állapotban van, és csodás panoráma tárult elénk. A hegyek, egy tó a távolban, minden zöld, mesés. Nagy kár, hogy a vár zárva volt, így csak az egyik bástyájába tudtunk bemenni. Nyaranta koncerteket, színházi előadásokat rendeznek udvarán. Talán egyszer el tudunk jönni megnézni valamelyiket.

Driveniktől elköszönve Crikvenica felé folytattuk utunkat, ahol még egy könnyű, part menti séta és fagyizás következett, majd vissza indultunk a szigetre.

 

Szeretnéd Te is megismerni a környék Frangepán és Zrinyi várait?