Egy szélcsendes napon elindultunk kinyomozni, hová tűnt a szél.
Meg sem álltunk a kikötőig, ahol bátran megkérdeztük az öreg halászt. Angelo-t hívta segítségül a torony tetejéről. Trombitálva a magasból igazítja el a hajósokat.
Ha eléggé ismered, elmondja neked, merről fúj a szél.
Hallottunk Jugóról, aki délről hozza a meleg esőt.
Mistral pedig reggel tízkor jött, de már 5-kor távozott is.
Megismerkedtünk Tramontánával, aki északanyugat felől éppen szelíden elsimította a hullámokat.
Az Öreg szerint már csak néhány óra, és megjön a legnagyobb, legerősebb testvér is…
Hittük is meg nem is az öreg meséjét, hát felkerekedtünk, hogy megkeressük a négy közül a legvitézebbet.
Bura a magas hegyek szülőtte. Végtelen erejével kidönti a fákat, felborítja a hajókat, nyomában csak köves pusztaság marad. És még az áttetszően kék, kristálytiszta ég. Hiszen előle még a felhők is menekülnek.
A tengerpartról indultunk hajadonfőtt, de mire a havas hegyek között találkoztunk vele, a nagykabát is kevésnek bizonyult. Kemény mínuszokkal és csillogó hóval fogadott minket.
Fentről néztünk a szigetekre és a szikrázó tengerre. Csak a hideg széltől lett könnyes a szemünk sarka?
Vendégként járultunk elé, de barátként jöttünk el tőle.
Azóta is szépen süt a nap a sziget felett…
