A karneválok ősi gyökereit igazából a téli napforduló megünnepléséhez, a télbúcsúztató vigaszságokhoz köthetjük. Ebben a formában Hérodotoszra alapozva egészen az ősi Egyiptom világáig vezethető vissza a múltjuk. A Níluson feldíszített hajókon, különlegesen díszes ruhákba ülve hajóztak településről településre és hangos mulatozással, zenével, tánccal, lakomákkal ünnepelték az évszakváltozást. Mivel gyakorlatilag ezek a szertartások végigkísérték az évezredek folyamán a karneválokat, így nyugodt szível tekinthetjük ezeket az ünnepségeket az ünnepkör ősének.
Mivel az egyház igazából soha nem tudta felszámolni a pogány ünnepeket, ezért igyekeztek azokat valahogy vallási köntösbe öltöztetni. Így jártak a hajdani télbúcsúztató ünnepek is, melyek a negyvennapos böjt kezdetének ünnepeivé váltak és maga a karnevál szó is a „carne vale”, azaz a „Isten veled hús” szóösszetételből származik.
A Rijekai karnevál Rió és Velence után a világ harmadik legnagyobb karneválja.
A karnevál egyik érdekessége, hogy a város és a környező települések ovisai, kisiskolásai is részt vesznek a felvonuláson a gyerek-felvonulást külön napon rendezik meg, ahol az aprónép mutatkozik be a karneválozó közönségnek.
A záró felvonuláson a nemzetközi nagy-parádén jártunk, ahol több ezer maskarába bújt felvonuló bulizott egész nap a városban.
Feldíszített autók, tündérek, vad-emberek, tüll ruhába bújt csinos balettáncos fiúk (min. 100kg/fő), beszívott hippik, királyok, királynők, teljes udvartartással, Monarchia korabeli úrifiak és úrasszonyok…
Szinte lehetetlen felsorolni is a karneváli forgatag szereplőit.
Inkább nézd meg a videón!
