Egy „kutyás” ember másképp kezdi el tervezni a nyaralását, mint egy nem „kutyás”. Ez nem vitás. Mert el kell dönteni, visszük-e magunkkal, vagy otthon hagyjuk, és rábízzuk valakire.
Számomra egyértelmű volt, hogy Bodza velünk jön, mert neki is, nekem is jobb, ha együtt vagyunk. Tudtam, hogy ő szenvedne, mert nem lát, én pedig nem tudnám jól érezni magam, mert folyton bűntudat gyötörne, aggódnék érte. Igy aztán kiváltottuk neki az útlevelet, amely már az Európai Unió országaiban kötelező, és izgatottan indultunk el életünk első, közös, tengerparti nyaralására, Krk szigetre.
A hosszú autóutat igyekeztünk több megállással megtörni, amibe egy kis futkosás és játék is belefért. Persze így több időbe telt a megérkezés, de nem bántuk.
Az apartmant eleve úgy választottuk, hogy kutyabarát legyen. Szerencsére egyre több ilyen szállást találhatunk már. (Fontos tudni, hogy a kis és közép termetű kutyákat látják szívesen a szállásadók, illetve, hogy egy kutya szállásdíja általában 5 €uro/éj. Ezt tehát bele kell kalkulálni a családi költségvetésbe.)
Hogy gyorsabban akklimatizálódjon, elhoztuk neki a kosarát és egy játékát, hogy legyen meg a „helye”. Mivel általában külön főzök neki, előre elkészítettem néhány napra való kaját, tettem be neki tápot is, amit leginkább nasinak eszeget, és persze kullancskiszedőt, Betadine-t, mert az mindenre jó, akárcsak a „Bazi nagy görög lagziban” a Vindex nevű csodaszer. 
Első találkozása a tengerrel felejthetetlen élmény volt. Ő ugyanis nem nagyon kedveli a vizet. Egy patakban, alsó lábszárig szívesen elbotorkál, de az úszás számára rémületes és kerülendő dolog. A tengerhez érve kíváncsian vártuk, milyen hatással lesz rá. Természetesen először szagolgatta a part menti köveket. Utána belenyalt a vízbe, és megdöbbenve tapasztalta, hogy nem olyan, mint amit a patakokban szokott inni. Ezt követően az első hullámtól halálra rémült, majd amikor azt látta, hogy fajtársai élvezettel vetik bele magukat ebbe az izébe, leült és nem értette.
Természetesen próbáltunk neki labdát, botot hajítani, hátha vállalkozó kedvével becsaljuk kicsit fürdeni. De amikor már a hasáig ért a víz, jobbnak látta, ha kimenekül belőle és a partról reklamál, amiért galád módon ilyen messzire dobtuk őket. Ezek után úgy döntöttünk, nem erőltetjük nála az úszást.
A kirándulásainkra is mindig felkészülve mentem. Nekünk is víz, Bodzának is víz, és a tálkája, zacsi, ha „nagy dolga” támadna, és némi jutalomfalat vész esetén. A városnézést annyira nem szerette, mert pórázzal kellett az utcákat rónia, és a kapualjakban fekvő macsekok is csak idegesítették. De az erdőkben, a sziklákon, az olajligetekben, tengerparton barangolást nagyon élvezte, és estére rendesen el is fáradt.
Krk szigeten több helyen alakítottak ki kifejezetten kutyás strandokat, ahol kedvenceink is fürödhetnek. Ezeket külön táblákkal jelzik. (Plaza za pse -felirattal). Az ilyen strandokon kukákat és zacskókat is találhattok, ami nagyon hasznos, ha valaki éppen elfelejtett berakni magának. Többüknél árnyékot adó fák is vannak, ami a nagy melegben jól jöhet. Bodza kutyámat különösen óvom az erős napfénytől, mert fekete színű, és nem szeretném, hogy hőgutát kapjon. Bevallom, volt olyan nap, amikor inkább a légkondis apartmanban hagytuk a strandolás 1-2 órájában, mert nem akartam kitenni a hőségnek. Megítélésem szerint neki így volt jobb.
Az éttermekbe, kávéházakba bevihetők a kutyák, természetesen pórázzal. Bodza jól viselkedik ilyen helyzetekben, szépen lefekszik, néha alszik is egyet, amíg mi eszünk. Elevenebb kutyákat azért nem szerencsés ilyesminek kitenni.
A szigeten nem csak az apartmanokban, strandokon, éttermekben, kávézókban vannak felkészülve a kutyával érkezők fogadására. Állatorvos, kutyakozmetikus éppúgy elérhető igény esetén.
Ha amellett döntünk, hogy magunkkal visszük négylábú társunkat, biztosan életre szóló élmény lesz nekünk is, és minden bizonnyal neki is.
