Vártam már az őszt.
Otthon is szerettem, ahogy a fák – mielőtt még végleg elvesztik ruhájukat – pompázatos színekkel ajándékoznak meg minket. A nap még melengeti az embert séta közben. Az erdőkben egyre több gomba dugja ki kalapját az avar alól, és reggelente nyirkosabb, hűvösebb a levegő.
A szigeten sincs ez másképp. A különbség csak a tenger jelenlétében, és abban a végtelen nyugalomban van, ami körülvesz bennünket, bárhol járunk.
Jólesik elüldögélni a nagy kékség partján, nézni a ringatózó halászhajókat, kisebb csónakokat, akik reggel és este indulnak a kikötőkből.
Nyugalom, csend, békesség. Isten hozott ősz!
