fbpx

Régóta terveztem már, hogy felkutatjuk Gradec falait, amely a frangepán nemzetség legősibb váraként szolgált a XII. században. Egy a szigetről szóló könyvben olvastam, hogy innét származtak a későbbi hercegek, akik a horvát, ezen belül Krk sziget történelmében fontos helyet foglaltak el maguknak.

Annyit tudtunk, hogy Garice faluból lehet megközelíteni. A falu központjában kerestük az útmutató táblát, végül egy kőre festett írás alapján indultunk el célunk felé.

Első állomásunk egy hegytetőre vezetett, ahol megtaláltuk a Sv. Krsevan kápolna romjait, Ismerve a sziget többi, hasonló stílusban és korban épült, ma már romos állapotban lévő templomát, korát szintén a XII. -XIII. századra saccoltam. Később utána néztem, és kiderült, hogy jól tippeltem. A templom garicához tartozott, s egészen addig használták, amíg a faluban nem építettek újat. Később állítólag kirabolták a kincsvadászok.

Az elénk táruló panoráma leírhatatlanul szép volt. Szemben a szárazföld és a tenger, jobbra a völgyben a híres vrbniki síkság szőlőterületei, ráláttunk a sziget legmagasabb pontjaira, a Veli Vrh és Obzovo csúcsaira, a punat-i öbölre, és Cres szigetre.

Szívesen gyönyörködtünk volna még, de a hideg szél, és az erdő mélyén rejtőző hajdani vár lecsaltak minket a hegytetőről.

A hegyről leérve egy útjelző táblába botlottunk, így azt követve eljutottunk egy tölgyerdőbe, ahol évszázadok óta álló, moha lepte kőfalak és faóriások között sétáltunk egyre beljebb. Az őszről maradt avar közül ibolyák és primulák dugták ki fejüket, így színezve kékre, lilára, sárgára és zöldre az egyhangú barna lombszőnyeget. Körülöttünk énekes madarak röpködtek, és a fák között néha felzúgott a szárazföld hegyeiből lecsapó Bora szél.

Kb. 30 perces séta után, egy kis ösvényen járva feltárult előttünk Gradec várfala, és tőle jobbra egy hajdani templom romja. A falakat borostyán borítja, belsejében az erdő növényei vették át a hatalmat. De ettől függetlenül is lenyűgöző látvány.

A vár melletti templomról megtudtam, hogy 1325-ben fejezték be, és Szent Miklós nevét viseli.

A legendák szerint sok elásott kincset találtak a környéken, melynek egyik eredménye a vrbniki templomtorony volt.

A vártól elköszönve egy patakmederben folytattuk utunkat, így jutottunk el a Veli Jsz völgybe, ahol egy öreg kőhidat találtunk. Állítólag Napóleon korában épült, nevét arról a Marmont marsallról kapta, aki akkoriban a tartomány fejlesztését irányította.

Ha valaki azt gondolná, Krk-ön nyaralva csak a tengerpart lehet érdekes, annak mindenképpen ajánlom, induljon el a sziget belsejébe is, mert igazi csodákat találhat.