fbpx

Még néhány nap, és itt a Karácsony.

Tavaly ilyenkor még Budapesten éltünk. Mindenütt hatalmas tömeg, fényárban úszott az egész város, mindenki sietve és kicsit idegeskedve próbálta még az utolsó pillanatokban elintézni az ünnepek előtti bevásárlást.

Újdonsült szigetlakóként kíváncsian vártam, vajon egy kisebb, zártabb közösség hogyan készül az adventi időszakban az ünnepekre. A nagyobb városokban a szerényen díszített főtereken forraltboros és karácsonyi kalácsos standok, hétvégi koncertek, és a helyi gyerekek műsorai csalogatják a helyi lakosokat.

A falvak köztpontjában a villanyoszlopokra felerősített karácsonyi világítások már az Advent kezdetén megjelentek, de semmi egyéb felhajtás nincs.

Ezektől eltekintve mindenki ugyanúgy teszi a dolgát, vagy épp üldögél a kávéházak teraszán a téli napsütést élvezve. Nyoma sincs idegességnek, kapkodásnak, türelmetlenségnek. A nagyobb üzletekben sincs tömeg, és túlkínálat felesleges tárgyakból.

Úgy tűnik, itt nem alakult ki az az eltorzult szemléletmód, ami teljesen tönkretette a Karácsony valódi lényegét: együtt lenni szeretteinkkel, családunkkal, rokonainkkal, barátainkkal. Nem nyomják agyon az embert azzal, hogy vásároljon, költekezzen irreális mértékben. Itt az ünnepeket úgy élik meg, ahogy ezt otthon is kéne. Nyugalomban, békességben, elcsendesedve, egymásra hangolódva.

A nagyobb városokban és a sziget fővárosában van Karácsonyi vásár, vannak árusok, programok, de valahogy az egész csendesebb, meghittebb, barátságosabb.

Szeretném minden kedves olvasónknak megköszönni a megtisztelő figyelmet, és  békés, meghitt ünnepeket, valamint sikeres, szerencsés, boldg új évet kívánni!