Van valami vérpezsdítő abban, ahogy a helyiek, a szigetlakók készülődnek a szezonra. Több mint egy hónapja költöztünk ide, és már érződik a különbség az akkori, és a mostani helyzet között. Az akkor még kicsit alvó sziget pár napja felpezsdült, és megjelentek az első fecskék is, jobbára német és osztrák rendszámú autókkal, lakókocsikkal.
A nap melegen süt, bár nincs az a hirtelen jött nyári időjárás, mint Magyarországon. Az erdők egyre zöldebb lombkoronával büszkélkedhetnek, a fák között mindent elborít az erdei ciklámen, ami leírhatatlanul szép látványt nyújt.
Az országutak szélén egyre több embert láttunk valamit gyűjtögetni. Kezdő szigetlakóként fogalmunk sem volt, mit szednek, míg ki nem derült, hogy errefelé vadon terem mindenütt a spárga, és április-május hónapokban szinte megszállják az emberek a környező erdőket, hogy több marékkal szedjenek.
Bár a fügefák is kezdenek leveleket bontani, tegnap találtunk egy olyan példányt, amin már fügék is voltak! Mi sem akartuk elhinni!
Az apartmanok környékén szépítgetik a kerteket, a veteményesekben lassan kikel a borsó, és más zöldségek.
A kávéházak teraszain napközben már alig találunk szabad helyet, mert mindenki napozik a kávéja mellett. Errefelé amúgy sem siet senki sehova. Mi is visszakapcsoltuk kicsit a pesti tempóból. Jól esik nagyokat sétálni a tengerparton, leülni és csak nézelődni, beszívni a levegőt, és élvezni ahogy a csendet a kövekhez csapódó hullámok, és egy-egy lármás sirály megtöri. Jó itt élni.
