Ha Horvátországban beültök egy étterembe, a desszertet követően, de még távozás előtt általában mindenhol megjelennek egy tálca likőrrel, legtöbbször saját készítésűvel. Jól esik a nagy falatozásokat egy kis emésztés könnyítővel lezárni, de mit lehet tudni ezekről az italokról?
A horvát likőrök (horvátul: likeri) gazdag hagyományra tekintenek vissza, és fontos részét képezik a horvát gasztronómiának. Ezek az italok általában természetes alapanyagokból – gyümölcsökből, gyógynövényekből, diófélékből, fűszerekből – készülnek, és sokszor házi receptek alapján, kézműves módszerekkel
Aperitifként, étkezés után, ünnepi alkalmakon gasztronómiai specialitásként fogyasztják. Sok likőr házi változatban is készül, és a családi receptek nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Elkészítésük hosszadalmas, az előkészítéstől az érlelésig akár egy évig is eltarthat. De hogyan is készítik ezeket a házi likőröket?
Elsőként az alapanyagokat kell előkészíteni, feldarabolni. Ezek lehetnek friss vagy aszalt gyümölcsök, gyógynövények, dió, stb. Ezt követi az alkoholban való áztatás, azaz a „maceráció”, amikor az adott alapanyagot pálinkában – itt legtöbbször Rakijában, vagyis szőlőpálinkában áztatják, általában néhány hétig, vagy hónapig. Ezek után az ízesítés következik. Kerülhet bele – receptúra szerint – cukor, méz, fűszerek, citrushéj, vanília, stb. A fűszerezést követően a szűrés és ülepítés a feladat. Ilyenkor kerülnek palackokba az italok. Ezek után már csak türelmesen kell várni az érlelés időszakában. Az italok ízeinek összeérése időigényes, de mindig megéri kivárni, esetleg – ha már nagyon kíváncsiak vagyunk rá – néhanap megkóstolni, de alapvetően hűvös, sötét helyen kell hagyni állni!
Hogy könnyebben eligazodjatok a különféle likőrök között, íme a legismertebbek, elsőként az „Orahovac”, vagy „Orahovica”. Alapanyaga a zöld dió. A még éretlen, zöld diót levágják, pálinkában áztatják, cukorral, citrommal, vaníliával, fűszerekkel dúsítják és több hónapig érlelik. Az egyik legismertebb horvát likőr, édes, enyhén fanyar ízvilággal, jellegezetes sötétbara színnel.
A „Maraschino”, vagyis maraska meggy, egy különleges dalmát meggyfajta. Ebből készül Dalmácia híres, klasszikus itala, mely átlátszó, jellegzetesen aromás, enyhén kesernyés, és világszerte ismert. A pálinkába a hússal és maggal együtt kerül bele a gyümölcs, melyet előbb macerálnak, aztán lepárolnak, végül cukorral és gyógynövényekkel ízesítenek.
A „Travarica” a „trava” – jelentése fű – szóból született. Nem véletlenül, hiszen vadon termű gyógynövények kerülnek a pálinkába. Hogy melyek, leginkább az adott vidékre jellemzőek, mint pld. a zsálya, rozmaring, levendula, menta, üröm, ruta. Elkészítése viszonylag egyszerű. Miután összegyűjtjük a megfelelő növényeket, a pálinkában áztatjuk megfelelő ideig, majd leszűrjük, és cukorral vagy mézzel, ízlés szerint édesítjük.
A „Medica”, valójában mézlikőr, ám sok helyen a mézen és fűszereken (pld. fahéj, citrom) kívül, zsályaleveleket is tesznek bele. Azt mondják, tökéletes migrén és fáradtság ellen. Egy biztos, a hölgyek nagy kedvence ez a mézédes ital.
Sokak kedvence a „Smokvica”, a fügelikőr, ami Krk szigeten az egyik legelterjedtebb rövid ital. Ezt a rendkívül édes, gyümölcsös likőrt aszalt fügéből készítik. A mézédes füge minden aromája kiázik a pálinkában, és alig igényel fűszerezést. Esetleg egy kis citrom jöhet még bele, de így tökéletes.
A „Borovnica” vadon termő fekete áfonyából készül. Horvátországban nagyon elterjedt, édes, mélybordó színű likőrfajta. Az áfonyát cukorral és alkohollal együtt érlelik, néha fűszerekkel dúsítják.
Végül, de nem utolsó sorban következzék a „Teranino”, ami egy isztriai szőlőfajtáról, a „Teran”-ról kapta a nevét, nem véletlenül. Ez ugyanis egy fűszeres vörösborlikőr. Fűszerei a narancshéj, szegfűszeg, fahéj és pár csepp meggylikőr. Ezek elegyeként egy különleges, harmonikus ízvilágú, rubinvörös ital születik.
Remélem, sikerült kicsit jobban kiismerni magatokat a horvát likőrök világában. Bizonyára lehetne még sorolni különböző házi készítésű specialitásokat, de alapvetően ezek a legismertebbek. Kóstolgassátok őket, de csak mértékkel!
