Az idén is lesz szilveszter?
Szilveszteri programunkat 2017. december 29 – 2018. január 2.-ig hirdettük meg, melyre végül egy 23 fős társaság jött össze.
Nem vártunk sokat az ismerkedéssel, már érkezésük estéjére szerveztünk egy vacsorát, ahol lehetőség nyílt egy kis beszélgetésre, közös koccintásra.
A faluban lévő Fango bistroban remek pizzákat, grillezett tintahalat, csevapcsicsát, pljeskavicát kaptunk, hozzá finom fehér fröccsöket iszogattunk.
Mivel elég fáradt volt mindenki az aznapi utazástól, viszonylag korán elbúcsúztunk egymástól, és nyugovóra tértünk.
December 30-án reggel 8-kor mindenkihez bekopogtunk a reggelivel.
Helyi ízekkel készültünk: prust, olívabogyó, sajt, olívaolaj, kenyér, és egy kis frissítő narancs juice. A reggelit követően elindultunk Punatba, és hajóra szálltunk. A Lahor fedélzetén, Tvrtko kapitánnyal Plavnik sziget felé vettük az irányt. Sütött a nap, csendes volt a tenger, egyszóval ideális viszonyok voltak a téli hajókázáshoz.
Nagy örömünkre a sziget meredek sziklafalain megcsodálhattuk az itt élő fehér fejű keselyűket is, akiket cseppet sem zavart az őket bámuló és fotózó csapat. Plavnikon kikötve aztán elindultunk a tejején található fennsíkra, amelyről csodás kilátás nyílik a Kvarner öböl szigeteire. Útközben szabadon legelésző birkákkal, kecskékkel találkoztunk, Bodza kutyám, mint afféle terelő kutya, lelkesen nyargalt utánuk a borókabokrok és zsályaligetek között.
A sziget legmagasabb pontján áll egy vadászház, és egy kissé romos kápolna is. Általában mindkettőt zárva tartják, de szerencsénkre a kápolna ajtaját a legutóbbi Bora szél alighanem megrongálhatta, mert bedőlt, így be tudtunk menni. Az aprócska templom oltárán fából faragott kereszt áll, a falakon naiv stílusú festmények jelzik a stációkat. Nem tudjuk, szoktak-e itt szertartásokat tartani, mindenesetre érdemes lenne rendbe hozni, mert igazi érték.
A vadászház az errefelé megszokott, és általunk igen kedvelt kőház, apró ablakokkal, kékre festett zsalugáterekkel. Nagy kár, hogy nem tudtuk megnézni.
Sétánk befejezése után visszatértünk a hajóhoz, és a már odakészített forralt borral és burekkel melegítettük fel magunkat. Úton Punat felé mindenki fáradt volt már, de nagyon élvezte a tenger szépségét. Néhányan az esti bográcsozást, grillezést tervezgettük, amelyre aztán hazaérve sort is kerítettünk. Egyik vendégünk jóvoltából készült harcsapaprikás túrós csuszával, őzpörkölt, és grilleztünk csevapcsicsát és apró rákokat is. Senki nem maradt éhen. A nap végére mindenki nagyon elfáradt, de élményekkel tele tért nyugovóra.
Szilveszter napján…
már nem volt annyira jó időnk, de legalább nem esett az eső. Reggeli után kirándultunk Vrbnikbe, a sziget borászati fővárosába. Sétáltunk, a keskeny sikátorok közt vendégeink megcsodálták a kis ablakokkal, vastag falakkal épített házakat, a pazar kilátást, és zárásként ittunk egy-egy pohár Zlahtinát, amely csakis a szigeten termő szőlőfajtából készített, vrbniki fehérbor.
Vrbnikből Krk városba indultunk, ahol rövid séta után a főtéren belekóstolhattunk a helyiek szilveszterkor szokásos programjába. A polgármester megvendégeli a városlakókat, élő zene van, és mindenki táncol. Itt nyoma sincs az otthon megszokott petárdázásnak, van helyette viszont felszabadult, vidám lakosság, akik egy pohár forralt borral is jókedvűen búcsúztatják az óévet.
Krk város hangulatos mulatságától elköszönve Vrh faluba indultunk, ahol az Agroturizam Sveti Juraj udvarházba voltunk hivatalosak, egy tradicionális peka estebédre.
A pekában – egy öntött vas edény, melynek két része van, és nyitott kemencébe rakják – bárány, borjú és malac sült krumplival, sárgarépával, hagymával, káposztával együtt. Ínycsiklandó látvány, fenséges ízkavalkád jellemezte. Mindenki degeszre ette magát, és a cseppet sem könnyű falatokat fehér és vörös borral öblítette le. Vendéglátónk, Robert, terémszetesen nem engedett minket el palacsinta és éneklés nélkül. Félig olasz lévén az „O sole mio”-t el kellett neki énekelnünk. Végül még egy koccintásnyi Rakijával búcsúztunk el tőle, és kívántunk neki nagyon boldog új évet.
Hazaérve mindenki elvonult az apartmanjaiba, hogy egy kicsit rápihenjen az estére. Estefelé többen lesétáltak a kikötőbe, ahol a helyi vendéglőkben élő zene szólt, többen az utcán táncoltak, mások inkább otthon maradtak és beszélgettek. Senki nem igyekezett zsúfolt, hangos, petárda durrogató helyre. Mindenki a maga vérmérséklete alapján tölthette az estét.
Kevéssel éjfél előtt aztán mindenki megjelent a ház előtt, ahol már odakésztettük a pezsgőket, és az ilyenkor elmaradhatatlan virslit, mustárt, kenyeret. Az előző napi őzpörkölt maradéka még bográcsban volt, hát aládurrantottunk annak is.
Éjfélkor elénekeltük közösen a himnuszt, és boldog új évet kívántunk egymásnak. Pár perc múlva tűzijátékokat néztünk, szerencsére nem túl közelieket, ettünk, ittunk, jól éreztük magunkat.
Január 1. csak a legbátrabbak…
Viszonylag későn vittük a reggeliket, hogy mindenki ki tudja pihenni magát.
Reggeli után aztán a férfiak bátorság próbája következett.
Az ilyenkor szokásos újévi fürdés ugyanis egészséget hoz a család minden tagjának, állítják a helyiek. Az biztos, hogy aki a kb. 10 fokos tengerben megmártózik, és nem lesz tüdőgyulladása, annak minden bizonnyal remek az immunrendszere. Csapatunkból 6 férfi tett tanúbizonyságot bátorságáról. A többiek pedig a partról, nagykabátban dideregve drukkoltak nekik, vették videóra, fotózták a merész egyedeket.
Vendégeink nagyobbik része nem sokkal ezután elköszönt tőlünk, és hazafelé indult.
Akik maradtak, azokkal délután ellátogattunk az Omisalj melletti római kori város romjaihoz, Fulfinumhoz, és a mellette épült korakeresztény bazilikához, Mirinébe. Végül Omisaljban tettünk egy sétát.
Január 2-án aztán a reggelit követően elbúcsúztunk a még egy napra itt maradt vendégeinktől is, abban a reményben, hogy még visszatérnek hozzánk, és erre a csoda szép szigetre.
