Van valami vérpezsdítő abban, ahogy a helyiek, a szigetlakók készülődnek a szezonra. Több mint egy hónapja költöztünk ide, és már érződik a különbség az akkori, és a mostani helyzet között. Az akkor még kicsit alvó sziget pár napja felpezsdült, és megjelentek az első fecskék is, jobbára német és osztrák rendszámú autókkal, lakókocsikkal.

12968107_561770030668771_7960210946447883985_oA nap melegen süt, bár nincs az a hirtelen jött nyári időjárás, mint Magyarországon. Az erdők egyre zöldebb lombkoronával büszkélkedhetnek, a fák között mindent elborít az erdei ciklámen, ami leírhatatlanul szép látványt nyújt.

12823483_986720188077352_3175643486119154716_oAz országutak szélén egyre több embert láttunk valamit gyűjtögetni. Kezdő szigetlakóként fogalmunk sem volt, mit szednek, míg ki nem derült, hogy errefelé vadon terem mindenütt a spárga, és április-május hónapokban szinte megszállják az emberek a környező erdőket, hogy több marékkal szedjenek.

Bár a fügefák is kezdenek leveleket bontani, tegnap találtunk egy olyan példányt, amin már fügék is voltak! Mi sem akartuk elhinni!

Az apartmanok környékén szépítgetik a kerteket, a veteményesekben lassan kikel a borsó, és más zöldségek.

A kávéházak teraszain napközben már alig találunk szabad helyet, mert mindenki napozik a kávéja mellett. Errefelé amúgy sem siet senki sehova. Mi is visszakapcsoltuk kicsit a pesti tempóból. Jól esik nagyokat sétálni a tengerparton, leülni és csak nézelődni, beszívni a levegőt, és élvezni ahogy a csendet a kövekhez csapódó hullámok, és egy-egy lármás sirály megtöri. Jó itt élni.

 

[/spb_text_block]